Tibeti masztiff

A hazájában do khyinak ("megkötve tartott eb") nevezett eb a Himalája felföldjén alakult ki. Arisztotelész és Megasztenész már i.e. 327-ben beszámol a nagyon erős csontozatú, busa fejű, lógó fülű indiai kutyákról.
Marco Polo (1254-1324) tibeti kutyákról szóló beszámolóját gyakran idézik. A híres utazó után fél évszázadon át semmit sem hallani a fajtáról európában, csupán a XIX. században bukkannak fel ismét a tibeti kutyák leírásai, immáron kinológia munkákban. Kreitner, Széchenyi gróf kísérője szerint a tibeti kutyasokban hasonlít az újfundlandira, de jóval nagyobb a feje, és sörényszerűen növő tarkószőrzete imponáló vadságot kölcsönöz külsejének.
Érdekes, hogy az európaiak szinte az összes tibeti fajtát tévesen nevezték el: ahogyan a tibet spániel nem spániel, és a tibet terrier sem terrier, úgy a tibet masztiff sem masztiff, hanem hegyikutya. Elsősorban nyájak, de házak, kolostorok és paloták őrzésére is használták hazájában.
A tibetiek nagyon kedvelték a szemük fölött cser foltokat viselő egyedeket. Ezeket a jegyeket második szempárnak nevezték, és úgy tartották, a kutyaezzel a szemével akkor is lát, ha az igazit becsukja. A fej és a sörény vad megjelenését jakszőrből készült, vörösre festett gallérral fokozták, hogy házőrző kutyáik ég félelmetesebbnek tűnjenek.
A keskeny hegyi ösvényeken egyébként teherhordóként is használták a tibeti masztiffot.

A fajta nyugat-európába a XIX. század közepén jutott el, 1847-ben például Lord Hardinge küldött Viktória királynőnek egy tibeti masztiffot Indiából, 1876-ban pedig a walesi herceg vitt két ilyen ebet Londonba. A fajta tenyésztése azonban csak az 1920-as évek végén kezdődött, Angliában. Irma Bailey öt nagyszerű, közvetlenül Tibetből származó egyedre tett szert. Ígéretes tenyésztői munkáját P.B. Bates folytatta.

Kísérő- és őrző-védő kutyaként hosszú időre van szüksége a teljes kifejlődésig, melyet a nőstények csak 2-3, a kanok 4 évesen érnek el.

 

Eredendően önálló területvédelemre kialakított fajta - a többi nagytestű pásztorkutyával egyetemben - teljesen másfajta hozzáállást igényel, mint az őrző-védő munkakutyák.  Az idegenekkel szemben elutasító, ebben nem köt kompromisszumot, bizalmatlan. A rábízott terület védelme vérében van. Mindehhez hozzájárul, hogy munkája során mindig is önálló döntések meghozatalára kényszerült, tehát nem parancsra, hanem saját belátása szerint cselekedett. Ezért sokszor önfejű és makacs lehet.

 

Megfigyelőképessége nagyon jó, új feladatokat gyorsan elsajátít, de hajlamos felülbírálni az utasításokat, és csak akkor engedelmeskedik, ha értelmét látja. Öntudatos karakter, a kényszert nem viseli el.

 

Családjában a do-khyi odaadó, szelíd óriásként éli mindennapjait, aki állandóan szerettein tartja őrködő tekintetét. Nagyobb gyermekeknek ajánlott fajta, akik nem tekintik játéknak.

 

Harcias más kutyákkal szemben. Elsőkutyás gazdiknak nem ajánlott fajta. Tartása elsősorban olyan határozott és következetes embereknek ajánlott, akik tisztelik ezt a nagyszerű, önálló szellemű, büszke kutyát.

 

 

Legfőbb tulajdonságai: Vad, félelmet nem ismerő, önálló.

 

Alkalmazása: Valamikor régen a jószágot őrizte a farkasoktól, leopárdoktól és mindenfajta ellenségtől, félelmetes őrző-védő kutya.

 

Profil: mindenes munkakutya.