Menhely és az érzések völgye

Menhely és az érzések völgye

Ez a történet azoknak íródott akik hezitálnak az örökbefogadás és a vásárlás között. Kedves olvasónk, gyönyörű pillanatokban lesz részed!

 

Egy csodálatos napon gyermekemmel megbeszéltem elmehetünk az egyik közeli, ám jó nevű menhelyre, hogy egy kutyust fogadjunk örökbe.

 

Nagyon vártuk mind a ketten ezt a napot, hiába nem mondtam a lányomnak mégis várakozással töltött el a pillanat.

 

 Vajon milyen lesz?

 Találunk olyan kutyát, akinek mi is tetszeni fogunk?

 

Megérkeztünk.

 

A telep vezetője elénk jött és elmondta közel 50 kutyájuk van és biztosan fogunk olyat találni, akibe mi is beleszeretünk.

 

Kérte tőlünk, nézzünk be minden kennelbe hátha ott lesz az igazi.

 

Sétáltunk a kicsi lányommal és arra lettem figyelmes, hogy minden kutya tökéletes ellátásban részesül, ám valami hiányzik.

 

Hiányzik a remény a kutyák szeméből.

 

Mindannyian kijöttek, megnéztek bennünket majd visszasétáltak a kennel belső zugaiba.

 

Tudták...

Tudták, hogy csak egy valaki lehet boldog azon a napon. Vagy talán senki közülük.

Így reményvesztetten visszasétáltak.

 

Amint így nézelődtünk, a kislányom megszólalt.

Anya, ezek a kutyák nem akarnak minket? Senki sem jött ide hozzánk!

Szomorúnak tűnnek.

 

Ekkor az egyik legtávolabbi kennelhez érve megálltunk és valaki ránk nézett. Nagy bunda mögött hatalmas szív lakozott. Szinte láthatatlan volt a sötét kennelben. Amikor kijött hozzánk egy fekete bundájú, gyönyörű tekintetű kutyust pillantottunk meg. Kérő tekintettel szaladt oda hozzánk és beszélni kezdett hozzánk kutyanyelven.

 

És igen!

Megtört a jég!

 

Valaki belénk szeretett és mi belé!

Nagy boldogan mondtuk a telep vezetőjének hogy őt szeretnénk.

 

A vezető annyit mondott.

 - Hihetetlen, már 3 éve van itt nálunk és senkihez sem ment eddig oda.

 - Megtalálta akit keresett!

 

Azóta eltelt 2 év és nagyon boldogan gondolunk vissza arra a napra. Megtaláltuk Brúnót, aki imád velünk élni és mi is nagyon szeretjük őt.

Ennél kedvesebb, okosabb és hűségesebb kutyát nem is kaphattunk volna.

 

Azóta mindenkinek azt mondom, aki kutyust szeretne venni, ne vegyen, hanem fogadjon örökbe.

Higgyen benne, hogy rátalál a neki való kutya!

 

log
9.8
Összesített értékelés
4 értékelés alapján

Kérünk add meg neved és emailcímed az értékelés elmentéséhez.
Sem a név, sem az emailcím nem fog megjelenni, csupán a visszaélések kiszűrése miatt szükséges megadni.

Hozzászólások

1 hozzászólás | Te mit gondolsz?

  • Jónás Edit - 2015. augusztus 09. 14:29

    Lúdbőröztem ahogyan olvastam ezt a történetet. Én is menhelyről hoztam ki egy kutyust, akit már egyszer vissza vittek szerintem azért mert nagyon mozgékony. Hát ez nagyon nagy "hibája"

Ezeket olvastad már?

Egy önfeláldozó, bátor, roncstelepen élő kutya története! - gyönyörű történet, érdemes elolvasnod

ápr. 9, 2015

Egy önfeláldozó, bátor, roncstelepen élő kutya története! - gyönyörű történet, érdemes elolvasnod

Lilica minden este, az életét kockáztatva 4 mérföldet sétál. Miért? A videóból kiderül!

Állati kvíz

Édes és vidám

Iratkozz fel hírlevelünkre

log

Annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk, személyre szabott sütiket (cookies) használunk.
Az oldal használatával elfogadod az erre vonatkozó adatkezelési irányelveinket, melyekről bővebben olvashatsz az Adatkezelési szabályzatunkban.